Ha valaki azt hiszi, hogy egy nagy sikerű filmhez, vagy játékhoz kemény munka és rengeteg elszántság kell, akkor elárulok egy titkot. Elég egy jó ötlet és milliók fogják szeretni a kész művet. A Yu-Gi-Oh! sorozat sikeréhez is csak ennyire volt szükség. Alapul vettek egy több ezer éves kultúrát, annak minden misztikumával és elegyítették egy olyan hétköznapi dologgal, mely szintén jó ideje létezik és szerves részévé vált majd minden kultúrának. Így születtek meg a párbaj kártyák, melyek egy olyan képzeletbeli világ eszközeivé válhatnak a különleges képességű emberek kezében, melyet a halandó ember el sem tud képzelni (legalábbis a rajzfilmsorozat erről szólt), a felnőttebb idegzetű emberek azonban magát a játékot szeretik, nem igazán a köré épített történetet.

A Konami igen gyorsan reagált, a Japánban székelő kiadó idejében felvásárolta a jogokat és mindent megtesz, hogy minden platformon ki tudja használni annak hírnevét. PC-re a Yu-Gi-Oh! Power of Chaos sorozat eddig két epizóddal volt jelen. Ezek sorrendben a Yugi The Destiny és a Kaiba, The Revenge voltak. Mindegyik azonos felépítéssel bírt, melyből erre a gammára is sok minden átragadt. A főmenü felépítése maradt ugyanaz. Mehetünk egyből a csatába a Duel Mode segítségével, de a paklinkat is szerkesztgethetjük a Deck Construction által. Ennek az első indításkor csak akkor lesz értelme, ha az előző részek mentéseit át tudjuk ide hozni, azaz az ott megnyert lapokat itt is felhasználhatjuk. Egy röpke ismerkedésre is lehetőségünk lesz a Tutorial menüpont alatt, mely sokat segít a játék megértésében. A párbaj rész ment át a legnagyobb változáson. Belekerült végre az a mód, amely két játékost képes összekapcsolni egy lan hálózaton belül, így végre élő ellenfelek is küzdhetnek egymással. Emellett persze megmaradtak a szokásos momentumok is, mint a sima Duel és a Match Duel, melyek egyszemélyes módnak tekinthetők. Előbbiben egy meneten át mutathatjuk meg mit is tudunk, míg utóbbinál három menetből kettőt kell megnyernünk a totális győzelemhez. A győztesek jutalma duelben egy, match módban három kártyalap lesz, mellyel a paklinkat tudjuk növelni, minél több győzelmet tudunk magunk mögött, annál több és erősebb lapunk lehet, így az ellenfeleket is egyre egyszerűbb lesz elintézni. A gépi intelligencia persze nem akarja hagyni, hogy csak úgy elverjük, igen cseles trükkökre is képes, melynek következtében a játékot csöppet sem mondhatjuk könnyűnek. Képes elemezni a kártyáinkat a táblán, a várható lépéseinkre felkészülni, ráadásul emellett ki tudja tapasztalni a stratégiánkat és a játékstílusunkat is. Nem kis fifika kell tehát ahhoz, hogy elverjük őkelmét.
Sokan vannak, akik a szabályokkal még nincsenek egészen tisztában, nézzük hát át őket. Mind a két fél egy paklit kap, mely minimálisan 40, maximálisan 80 kártyalapból áll. Emellett polimerizálandó, azaz két szörny összeolvadásából létrejövő szörnyeink is lesznek, melyek a bal oldalon lesznek elérhetőek, ezek előhívásához a megfelelő monszták és egy polimerizáló lap kell majd. Kezdésnél a kő- papír- olló játékkal dől el a kezdés joga. Az elsőnek induló kezdhet, de nem támadhat, azt csak a második játékos kezdeményezheti az első körben, mivel akkor ő védtelen az ellenfelével szemben. A minden körben egy szörnylapot tehetünk le a táblára és annyi csapda, illetve varázs lapot, amennyi elfér rajta. A szörnylapok mennyiségi korlátját persze ki lehet használni egy jól felhúzott lap által. Ilyen például a szörnyébresztő, mellyel a körben már lerakott szörnyikénk mellé feléleszt egy már elpusztított darabot is. Ezek a kártyalapok támadó, illetve védekező pontokkal rendelkeznek. Minden ezek körül a számok körül forog. Az ellenfél támadó, illetve védekező állásba teheti le a saját szörnyét, előbbinél, ha az ő pontszáma nagyobb, mint az enyém, akkor elpusztíthatja a drágaságomat és levonódik tőlem a két pontszám különbsége, utóbbi esetén lefordítva kerül a táblára a lap, így egy támadással tudjuk csak megállapítani annak erejét. Ha nagyobb támadó ponttal támadok, akkor legyőztük, de pontveszteség nem jár érte az ellennek, ha azonban kisebb, akkor nekem vonódik le a differencia. A két játékos 8000 életponttal indul neki a viadalnak, ezt kell a nullára redukálni a győzelemhez. A csapda lapok és a varázs lapok ennek az egyszerű játékmenetnek a megszépítésére jöttek létre, mivel igen cseles dolgokat lehet velük véghezvinni. Szerencsére a program, még ha angol nyelven is, de kiírja, hogy milyen tulajdonságokkal bír az adott lap, így mindig jól tudjuk majd felhasználni. Némelyik darab igen veszélyes, akár egy egész táblarészt is elpusztíthat minden letett lappal együtt, mások csak védekezésre jók, de mindegyik egyedi és ez okozza azt az utánozhatatlan izgalmat, amiért olyan népszerű is lett ez a game.
A grafika nem mondható full 3D-s csodának, vannak benne ilyen elemek, de nagyon kevés. Az alap dizájn 2D-s kezelőfelületet és mozgásteret enged meg nekünk, de ez csöppet sem kár, mivel a gépigény így igencsak alacsony lett. Az előző szösszenetek is mind más alap kinézettel bírtak. Yugi játékában az egyiptomi motívumok domborítottak, Kaibanál a hi-tech feeling volt az uralkodó, mindegyik a címszereplő stílusához és személyiségéhez mérten volt kialakítva. Joey az utca játékosa, így célszerű is volt onnan átvenni a stílusjegyeket. A grafitik és az aszfalt elegyei és az ismerős tereptárgyak motívumai nagyon hangulatossá teszik ezt az epizódot is, az ellenfelünk groteszk arcvonásai meg egy kevés humoros beütést is ad az egésznek. A hanganyag ebben az epizódban érte el a legjobb minőséget a Dolby hangzás által. A zenei anyag illik a megjelenéshez, így erre sem lehet panasz.

Aki még nem játszott ennek a kártyajátéknak egyik részével sem eddig, az most bepótolhatja. Nagyszerű hangulat és igen fejlett AI jellemzi, így igen élvezetes csatákat lehet majd vívni már a gép ellen is.